Szégyen. Hatalmas, tragikus és kiborító szégyen az, hogy Brazília a Copa America nyolcaddöntőjében gól nélkül vérzett el, 120 percnyi játék után. A rendes játékidő alatt nem volt (annyi) problémám a mutatott játék képével, mert helyzetek akadtak, a védelem jó volt, ha kellett a csatárok is visszazártak. De a hosszabbítás... Mi volt az a kakasviadal - példának okáért.
A tizenegyesek valami katasztrofálisak voltak. Elano fölé... Meg se lepődtem, mert sose szerettem. Thiago Silva belebikázza a kapusba - pontatlan, helyezetlen labda ez is. Mondanám, hogy dicsérjük meg, mert legalább eltalálta a kaput, de ilyen szinten egy brazil (csupa nagybetűvel) válogatott labdarúgótól azt hiszem, ez alap.
André Santos ugyanúgy, fel a lelátóra, bele a vakvilágba, mint Elano. Fred meg minősíthetetlen módon, szintén mellé.
Szóval ilyenkor kérdem én, hogy hol vannak, az olyan szint játékosok, akik még játszották a focit. Akik miatt érdemes volt labdarúgást nézni. Például Gilberto Silva, Ronaldihno, Ronaldo, Roberto Carlos, Cafu, Adriano, Rivaldo, és a lista végtelen.
Júlio Césarnak igazából az egész meccsen annyi feladata lett volna, hogy kifogja a büntetőket (vagy legalább egy részüket), erre kétszer egymás után beledől ugyanabba a szakállas csapdába.
Maicont szeretem. De ilyen pocsékul isten tudja, hogy mikor láttam utoljára játszani. A felfutásai elég gyengék, a passzai pontatlanok voltak, a becsúszásai meg késtek. Ennyi erővel Alves is játszhatott volna helyette, sanszom van rá, hogy jobb meccset hozott volna. Tudom, én voltam az aki, verdeste magát a földhöz, hogy Maicon miért nem játszik, most mégis azt mondom, bár ne játszott volna.
Thiago Silvát és André Santost egy kalap alá veszem, egyik se nyújtott olyan hú meg há elkápráztató teljesítményt. Amit meg a tizenegyeseknél lerendeztek... inkább hagyjuk.
Lúció... A védelem középpontja, ak a támadásoknak is aktív résztvevője volt, és aki az ellenfél tizenhatosán belül is ugyanolyan magabiztossággal cselezget, mint ahogyan a saját kapuja előtt becsúszik. És itt emelném ki azt, hogy ez a brazil foci. Hogy nem beállok védekezni, meg szenvedek a középpályán, hanem egyre feljebb és feljebb megyek a pályán. Mindemellett állítom, hogy Lúció a világ egyik legjobb - ha nem A legjobb - középső védője.
Lucas Leiva messze elmaradt a liverpooli teljesítményétől, ámbár a kiállításán - amit tegyük hozzá, nem feltétlen tartottam jogosnak, és még most sem tartom annak - nem lepődtem meg.
Elanot soha nem szerettem, és gyanítom nem is fogom... Amit büntetőrúgásnál leművelt... Bárkit lehívtak volna a lelátóról, jobban meglövi azt a tizenegyest, még akkor is, ha Paraguay szurkoló.
Ramiers aránylag jól ott volt a pályán, magához képest, és remekül visszaszerezte az általa eladott labdákat - vagy néha még azt sem... Miről is beszélünk?
Ganso még fiatal, és van benne lehetőség. Jó igaz, huszonegy éves már, de egy-két év, és teljesen passzolni fog a válogatottba Lucas mellett, és Pato meg Neymar mögött.
És ha már Lucasnál tartunk. Az ő behozatala, körülbelül az első jó döntés volt Menezes részéről. A srác egyébként úgy pörgött, mintha három adag speeddel lőtték volna be, de minimum, mint aki egy hete csak RedBullon él. Amúgy nekem bejött a játéka. Van még hova fejlődni - azt hiszem, mindig van - de jó úton halad. Rebesgetik, hogy több nagy csapat is figyeli (többek között a Barcelona is) Most mit mondjak? Meg tudom érteni.
Robinho Lúció mellett a másik, akikről szinte csak pozitívat tudok írni. A szinte csak azért van jelen a mondatban, mert gólt nem láttunk. De az, amit ő játszik az a nagybetűs Brazil Foci. Eszméletlen, az, hogy kettőt pislogsz, és ő már három védőt hazaküldött, megivott egy kávét, ja és hogy már a labdát is lövésre tette valaki elé?
Pato viszont kicsit beleszürkült a mezőnybe. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy rosszul játszott, de nem volt benne a játékában az a plusz, ami megszokott.
Fredre azt mondanám, hogy aránylag jól vett részt a játékban - a beállítását követő maximum három percben. És ugyebár egy cserének - hacsak nem kényszerű csere - éppen az a lényege, hogy felrázza a csapatot, és életet vigyen a játékba. Egy két percig ott volt a támadásokban, de aztán visszaült a játék a régi kerékvágásba... Nem volt ötlet.
És a végére hagytam Neymart, aki egyébként egy iszonyat tehetséges srác. DE! Egy tizenkilenc éves gyerekre- mert lássuk be, az - nem szabadna ekkora nyomást, súlyt helyezni, mint ami rajta van. Olyan szinten várták tőle a góllövést, mint mondjuk Cristinao Ronaldótól a Realban, ami azért tegyük a szívünkre a kezünket, és ismerjük el, hogy nem egy szint. Nem mondom, hogy nem lehet, de egyelőre még nem az.
És nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de ha így fojtatják nem is lesz. Európába akarják vinni, azt a srácot, aki tényleg brazil focit játszik, és hagy felcsillanni némi kis reményt, hogy lehet még valami a brazil labdarúgásból, újra. Európába - jó rendben Spanyolországba, ami tegyük hozzá, még a legjobb lenne neki - de BL meccsen összetalálkozna mondjuk egy angol csapatba. Fél percig tudná etetni a védőt, hogy vele szemben ide teszi, oda teszi a labdát, már felrúgták, és két hónap alatt, az ilyen felrúgásokból összeszedne egy olyan sérülést, ami az egész szezonját hazavágná. De ne legyen igazam, és fusson be szép hossz karriert Európában és a válogatottban is. Csak észre kéne venni, hogy egy 19 éves fiút nem kéne úgy rángatni, ahogy vele teszik. Aza baj, hogy máris túl sok figyelmet kapott a médiától, és bármit csinál mond (vagy nem csinál, és nem mond), annak hatalmas a sajtóvisszhangja.
Szóval összességében csak annyit, hogy kérem vissza, az én brazil válogatottam, illetve, hogyha ők már nem mennek tovább(kétszeres Copa America címvédő, szevasz) akkor Uruguay, nyerd meg ezt a tornát, egy sok gólos döntőben ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése